Magyarország, 15. század második fele
A nyelvemlék anyaga: papír
Méret: 289×204 mm
Őrzőhely: ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
 

 A pécsi egyházmegye területén összeállított latin nyelvű prédikációgyűjtemény. - Az egyházi év vasárnapjaira és néhány nagyobb ünnepre 2-2, összesen 123 beszédet, tartalmaz. Szerzője ismeretlen, korábban Mohácsi Dénes pécsi kanonokkal azonosították, Tarnai Andor pálos eredetűnek tartja. Két másolatban maradt fenn, a terjedelmesebb példányt a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi. Az 1470: készült második másolat a németújvári ferencesek tulajdonában volt, 2001-ben a budapesti Magyar Ferences Könyvtárban van elhelyezve. Mindkét példányban számos magyar glossza olvasható. Legfőbb forrása Jacobus de Voragine azonos c. gyűjteménye, 45 beszédet kis változtatással innen vett át a szerző. 

A magyar szavak, szókapcsolatok, olykor egész mondatok két fő csoportra oszlanak. Egyrészt a perikópák nagyobb méretű bastardával írt sorai fölött bukkannak fel, apró betűs kurzívval írott megjegyzések formájában, amelyek az ünnep evangéliumának a prédikáció elején magyarul is felhangzó fordításához adtak segítséget. A magyar glosszák másik része a főszövegben, magukban a prédikációkban fordul elő, a latinnal folyamatosan egybeírva, azzal megegyező írással, de aláhúzással kiemelve. Ez utóbbiak általában egy-egy nehezebb, szokatlan latin kifejezés magyar megfelelői (pl. f. 230va: consubstantialis – állatban egy; f. 130rb: naturalis – természet szerint való; essentialis – állat szerint) vagy erős érzelmeket hordozó szavak (pl. a Szűzanya fájdalmas felkiáltásai, 131rb: jaj nekem, illetve Én egyetlen egy szerelmem).