Az Árpád-kor
Építészet: Az államalapítás után hazánkban is meghonosodott a román építészeti stílus, de szinte semmi nem maradt meg mára. A legtöbb nagy építkezést csak írásos emlékeinkben találhatjuk meg, pl. a székesfehérvári háromhajós bazilika, amit Géza alatt kezdtek el építeni és Szent István alatt fejeztek be. Ez volt az Árpád-házi királyok temetkezési helye is. A kőfaragás fejlettségét mutatják a székesfehérvári székesegyházban épen maradt síremlékek, köztük Szent István márvány koporsója.
A gyulafehérvári, román stílusú püspöki székesegyház az 1100-as évek végén kezdett épülni és a tatárjárás idején fejeződött be. Napjainkban is jó állapotban találhatjuk meg a tihanyi apátsági templom 1055-ben épült altemplomát.
Leggazdagabb díszítése a pécsi székesegyház altemplomának lehetett, ahol komoly kőfaragó műhely létezhetett a 11. század végén. A román korszak legjelentősebb emléke a III. Béla számára épített esztergomi királyi palota, az érseki palota és a vele szomszédos egyház lehetett volna, de sajnos kevés maradt belőle napjainkra. Stílusában már észrevehető a gótika is.
II. András alatt dolgozott hazánkban Villard de Honnecort, a század leghíresebb építésze. Ő tervezte Gertrúd síremlékét, Székesfehérvárott egy templomot és egy kolostort is. Ezekből napjainkban már csak Gertrúd koporsójának maradványait tekinthetjük meg, a többi elpusztult. A korszakban megmaradt templomainkat a román kor idején kezdték építeni, de a gótikus korban fejezték be. Ezeket Lébényben és Jákon találhatjuk meg.
A tatárjárás alkalmával az óbudai királyi székhely megsemmisült. IV. Béla elhatározta, hogy védettebb helyre épít új palotát. Erre legalkalmasabbnak a mai budai Vár hegyét találta. A vár 1250-ben készült el. A Várban számos polgárház mellett megépült a mai Mátyás templom helyén a Boldogasszony templom.
Írásbeliség: Korai írásos emlékeink a keresztény kultúrához és a latin nyelvhez kapcsolódtak. Az írni-olvasni tudás és akódexmásolás természetesen az egyház keretein belül zajlott. A kódexek témája is vallásos volt. A frissen szerveződő egyházi intézményeknek könyvekre volt szükségük. Ezeket a térítő papok hozták magukkal. A későbbiekben a kolostorokban másolták a szerzetesek a mintapéldányokat. Az írásbeliség elsődleges helye a kolostor volt, de a 11. századtól a király környezetében is voltak írástudók, sőt hivatalosan is készítettek történeti munkákat. Az első jelentős történetíró III. Béla udvarában élt, nevét nem ismervén Anonymusnak hívjuk.
Hiába volt az egyház kezében a kultúra. Számos főpap tudatlansága szemet szúrt a kortársaknak. Csak a legjobbak folytattak irodalmi munkásságot. Bernát spalatói érsek a 13. század elején eretnekek elleni összeállítást és szentbeszédgyűjteményt készített. Magyar Pál gyóntatási kézikönyvet írt
A 13. században terjedt el Magyarországon a lovagi műveltség, amely a kultúra világiasodását jelzi. Elterjedt a lovagi fegyverzet és harcmodor, lovagi tornákat rendeztek. Terjedt természetesen a lovagi irodalom is, amelyről kevés emlék maradt. Ezt pótolta a szóbeli epikus költészet.
Könyvkultúra: A legkorábbi egyházi könyvtár Pannonhalmán létesült. A könyvtár könyvanyagáról egy 1093-as oklevél tanúskodik, melyet Szent László íratott össze. Ebben 80 könyvet sorolnak fel, fele liturgikus rendeltetésű, de több ókori klasszikus mű címét is megtaláljuk, pl. Cicero, Lucanus, Cato műveit. A könyvtár anyaga többször tűzvész áldozata lett. A hajdani állomány szinte teljesen elpusztult. Nagy mennyiségű könyvanyaga volt még a bakonybéli és a pécsváradi bencés kolostoroknak. A ciszterciták és a premontreiek is rendelkeztek könyvtárral, de könyvjegyzékük nem maradt fenn.
Az első királyi könyvtár Könyves Kálmáné lehetett, akinek valószínűleg nagyon sok könyve volt. Kálmánon kívül a többi Árpád-házi királynak valószínűleg egy könyve sem volt.
Az Anjou-kor
Lajos számos jelből következtethetően lovagkirálynak tartotta magát. Arra törekedett, hogy a lovagi erények megtestesítője legyen. Számos csatában adta tanújelét, hogy rendelkezett az audacia (halált megvető bátorság) lovagi erényével.
Lovagkirályként jelent meg Lajos az uralkodásáról szóló irodalmi alkotásokban. Feltételezhető, hogy a 12. század végén görögből magyarra fordított Nagy Sándor regényt Lajos korában átdolgozták. A magyar szöveg ugyan nem maradt ránk, de a magyarból készült délszláv fordítások szövegei olyan részleteket őriztek meg, amelyek a görög eredetiből hiányoznak, viszont a Lajos kori magyar eseményekhez kapcsolódnak. Az átdolgozás nyilvánvaló oka az lehetett, hogy Nagy Sándor alakja hasonlítson Lajoshoz. Lajos korában keletkezett az a gesta, amely az 1345-55 közötti évek történetéről adott képet. Nem kétséges, hogy a szerző ferences volt, ám kiléte bizonytalan, ezért Névtelen Minoritának nevezik. Gestáját novellisztikus előadásmód jellemzi, munkáját számos érdekes epizód fűzi össze. A lovagi epika elemei a ferences hitszónok anekdotizáló hajlamával keveredtek. A számos valószínűtlen és csodás elem mellett a magyar lovagkor is megjelenik művében.
Lajos korának teljes történetét feldolgozta Küküllei János, I. Lajosról szóló életirata (vita). Munkáját két részletben írta. Az első 25 fejezetet az 1360-as évek közepén, a többi 30-at pedig Lajos halála után. A vita előszavában a lovagkirály legfontosabb ismérvének a hírnevet tekintette. A jó hírnév elnyerésében Nagy Sándort állította Lajos elé példaként. A nápolyi hadjáratok Küküllei írása révén váltak a magyart lovagság heroikus hadi vállalkozásaivá.
Lajos korában véget ért a krónikaírói tevékenység, amely az ősgestával vette kezdetét, és számos Árpád kori uralkodó országlása alatt folytatódott. Ennek a magyar krónikának 1332-33-ban készült el rövid változata egy budai ferences szerzetes munkájának eredményeképpen. Egy másik krónikás, talán Kálti Márk 1358-ban kezdett hozzá a magyar krónikák újraszerkesztéséhez. Meglelte azt a korai anyagot, amelyet az előző szerkesztők kihagytak a krónikából, s amely elsősorban a 11. század második és a 12. század első felére vonatkozó anyagot tartalmazott. Kálti interpolálta ezt a részt, s a kezéből kikerült krónikás alkotás középpontjába Salamon és a Béla fiak harca és története, valamint Szent László uralkodása került. Kálti új bevezetést írt a krónikához, melyben a lovagkirály Lajosról eszményképét vázolta fel. Felidézte a magyar királyok nevezetes háborúit.
A Kálti által szerkesztett eredeti kézirat elveszett, de krónikaszerkesztését számos másolat megőrizte. Ezek sorából legbecsesebb a Képes Krónika kódexe, amelynek miniatúrái a korabeli európai művészet élvonalába emelnek.
A 14. századi kulturális fejlődés legfontosabb mozzanatának kétségtelenül az számít, hogy megtört az egyház monopóliuma a kultúra terén.
A 14. században növekedett az anyanyelvi szövegek száma is. 1350 tájáról maradt ránk a Königsbergi Töredék és Szalagjaicímű nyelvemlékünk, 1370 körül keletkezett Assisi Szent Ferenc latin nyelvű legendájának magyar szövege, amelyet másolatban az 1440 körüli Jókai kódex őrzött meg.
Anjou-kori szobrászat, festészet: Lajos korának művészete más szálakon is kapcsolódott az Árpád házi szent királyok kultuszához. Váradon nagy egyházi építkezések folytak. Itt helyezték el a Kolozsvári testvérek alkotásait, Szent István, Szent Imre és Szent László bronzból készült életnagyságú szobrait. Témaválasztásával a lovagkorra vall a testvérek Prágában találhatóSzent György szobra, a 14. századi magyarországi szobrászat európai jelentőségű alkotása.
Az országban számos más helyen folytak építkezések. Kiemelkednek Visegrád és Buda építkezései. A kornak fontos építészeti emlékei az 1340 körül leégett, majd újjáépített visegrádi palota és a díszkutak, a budai Várhegyen az István torony, a csarnokká alakított Nagyboldogasszony templom. E korban terjedt el az a várkastélytípus, amelynek legszebb emlékei Diósgyőrött és Zólyomban találhatók. A Lajos kori építészet a gótika jegyében fogant.
Az építkezések kísérő jelensége volt a gazdag faliképfestészet. A királyi és főpapi központok faliképdíszei mellett az ország peremterületein is nagy számban jelent meg a gótikus faliképfestészet.
Lajos korában kezdte meg működését a pécsi egyetem 1367-ben, de csak 1373-ig van adat működéséről. A kutatások szerint az Anjouk alatt már létezhetett királyi könyvtár, sőt udvari könyvkészítő műhely is, de konkrét adatok ezekről sem maradtak fenn.
Károly Róbert rokonsága között több könyvgyűjtő is akadt. 4 olyan kódexet ismerünk, amely a magyar királyi könyvmásoló műhelyben készült: Nekcsei Biblia, Magyar Anjou legendárium, Képes Krónika és az egyszerű kiállítású királytükör: a Secretum Secretorum.