Leuveni kódex
– Az első fennmaradt magyar nyelvű verset tartalmazó kódex –
13. század utolsó harmada, pergamen, 147×102 mm, 298 levél, több kéz, köztük két magyar scriptor gótikus kurzív írása.
Latin nyelvű, magyar szövegek a 134v (Ómagyar Mária-siralom) és a 222r, 279r, 285v (glosszák) levélen. Helyenként egyszerű, piros és kék tollrajzos iniciálék.
15. századi vörös bőrkötés
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár
Az eredetileg két kötetből álló kódex prédikáció-ciklusokat tartalmaz. Az egykori első kötetben az egyházi év vasárnapjait és ünnepeit végigkísérő beszédek (sermones de tempore), a második részben, ahol egy régebbi új lapszámozás is kezdődik, a szentek ünnepeire (sermones de sanctis), a nagyböjti időre és különböző alkalmakra készült prédikációk és vázlatok kaptak helyet.
A használattól már megviselt két kötetet (vö. Ómagyar Mária-siralom) a 15. században az alsó-stájerországi Pettauban (ma Ptuj, Szovéniában) kötötték újra, minthogy a kötéshez felhasznált, a táblák belső oldalán lévő német nyelvű dézsmajegyzék töredéke olyan helynevet ad meg, amely akkor a pettaui dominikánus kolostor birtokában volt. Pettau a hazánkból Itáliába vezető legfontosabb szárazföldi út mentén feküdt, amelyen gyakran közlekedhettek magyar domonkos barátok.
Ómagyar Mária-siralom – a Leuveni kódex f. 134v oldala
„Vers ... pedig a javából” minősítette Horváth János 1931-ben a magyar líra első szövegemlékét. Nem tudjuk pontosan, mikor keletkezett, azt is csak körülbelül, hogy mikor írták le, létezéséről is csak 1923-ban szerezhettünk tudomást. A vers két hasábosan írva a kódex 134v oldalán áll, előtte Mária születésnapjára készült prédikáció vége látható, a második hasáb végén egy, a magyar kéztől származó, Úrnapjára vagy Nagycsütörtökre szánt beszédvázlat következik.
A vers latin minta alapján készült, de mégsem a mai értelemben vett fordítás.
Az első magyar vers témája, a 'lírai helyzet', az Istenanya fájdalma fia, Krisztus szenvedése láttán. A korai középkornak szorosan a liturgiához kapcsolódó közösségi áhítatossága a 11. század folyamán lassú átalakulásnak indul, egyre nagyobb szerepet kapnak az individuális érzelmek kifejezésformái, virágzásnak indul egy új Mária-kultusz. Ennek az új vallási igénynek jele volt, hogy a mise liturgiájában is helyet kaptak az ünnep tárgyához kapcsolódó énekelt lírai betétek, a mise olvasmányát ('szentleckét') követő szekvenciák, amelyek a 12. század közepe felé párhuzamos strófákká rendeződnek, két-két versszak azonos versformában és dallamban felelget egymásnak. A latin nyelvű siralmaknak egyik legkorábbi példája Godofridus apátnak Planctus ante nescia ... kezdetű szekvenciája, amelynek a kritikai kiadásban rögzített legteljesebb formája lényegesen hosszabb és tartalmában is sok esetben eltér a magyar átdolgozástól.
A kettős ütemű, szabad szótagszámú versszakokból álló, 12 strófás magyar verzió kötetlenebb rím- és ritmusképletű a latinnál. Egyébként sem szószerinti fordítás, hanem szabad átdolgozás, melybe a középkori latin költészet számos elemét szabadon emelte át a költő. Nagy lírai átéléssel jeleníti meg a megfeszített Krisztus előtt zokogó Szűzanyát, ki hol a körülállókat, hol fiát szólongatja tehetetlen fájdalmában. A latintól független vagy találékonyan fordított szóképek, megszólítások, alliterációk, paralellizmusok gyakorlott és tehetséges magyar költőt sejtetnek.
Ómagyar Mária-siralom
(Vizkelety András értelmezésében)
[1.]
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.
[2.]
Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.
[3.]
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújától őt kivonjad!
[4.]
Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.
[5.]
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
[6.]
Jaj nekem, én fiam!
édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.
[7.]
Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
mely soha nem enyhül.
[8.]
Végy magadhoz engem, halál,
egyetlenem éljen.
Maradjon meg az én Uram,
világ tőle féljen!
[9.]
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.
[10.]
Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan!
[11.]
Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén
megölöd!
[12.]
Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!
Vizkelety András: "Világ világa, virágnak virága..."
Ómagyar Mária-siralom - Pais Dezső olvasata
Lovász Irén - Ómagyar Máriasiralom (13. századi planctus dallamára)