Königsbergi Töredék és Szalagjai, 14. sz. közepe, második fele

Egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk.  A 9 soros verses jellegű töredék ismeretlen szerző Mária szűz anyaságát magasztaló elmélkedésének befejező része. A II. világháború alatt elpusztult königsbergi egyházi könyvtár 1194. sz. latin kódexének előzéklapján és a kötés gerincét borító pergamencsíkokon maradt fönn. A hártyacsíkok összeillesztésekor annak mindkét oldalán töredékes magyar nyelvű, egyházi szöveg olvasható, 21 egész és 34 félsorban. 1863-ban fedezték föl Königsbergben (K-Poroszország), ott kerültek elő 1894-ben a kódex bekötéséhez használt szalagok. 1983-ban derült ki, hogy 1944-ben Kelet Poroszország kiürítésekor a lengyországi Torunba szállították, ahol a Kopernikusz Egyetem könyvtárában 1984-ben Vízkelety András azonosította a kéziratot. 

A Töredék egy latin pergamen kézirat kötéstáblája és címlapja közül került elő. A Szalagokat a kódex kötéstáblájából áztatták ki. A Szalagok egy pergamenlapnak a kódex bekötéséhez szétszaggatott darabjai. Szövegüket csak töredéskesen sikerült kibetűzni, ezért csak az összefüggő, könnyebben olvasható olvasható Töredék átírását közöljük újratördelve, mai helyesírás szerinti átírásban. A Töredék versformájáról a kutatók sokféle álláspontot kialakítottak. 

 

Úgy szólánok: világnak kezdetüitül fugva rohjtonk ez nem lött vala,

hugy szűz leán fiot szülhessen, szűzségnek tükere tisztán maradhassun,

és nekünk hírünk benne ne lejessen.

Tudjuk, látjuk őt szűz leánnak, ki ülében tart csudálatus fiot:

füriszte, musja, eteti, imleti, úgy, hugy anya szilüttét.

De ki legyen neki atyja, ozut nem tudhotjuk.

Ez oz Isten, mint őt esmerjük, kit szeplő nem illethet,

mert ha Isten ő nüm volna, benne bínüt lelhetnéjnk. Ámen.